Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Prof. Dr. Maróy Péter, az SZTE TTIK Biológia Intézet Genetikai Tanszékének egykori tanszékvezető egyetemi tanára, emeritus professzora, kollégánk és tanárunk, 2026. április 23-án életének 80. évében elhunyt.
Maróy Péter 1970-ben a Szegedi orvostudományi Egyetem Mikrobiológia Intézetében kezdte tudományos karrierjét, mint biológus. 1971-ben a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézetében volt tudományos segédmunkatárs, munkatárs, majd főmunkatárs. Maróy Péter egyike volt az első rovargenetikai kutatócsoportvezetőknek, akik elkezdték az ecetmuslica modell használatát Magyarországon az 1970-es években. Kiss Istvánnal, Gausz Jánossal, Gyurkovics Henrikkel, Szabad Jánossal és Szidonya Jánossal úttörő munkát végeztek a Drosophila, mint modellszervezet hazai meghonosításában. A Szegedi Biológiai Központ rovargenetikusainak köszönhetően indultak el az első szisztematikus mutagenezis kísérletek itthon, melyek eredményeit rangos nemzetközi szaklapokban publikálták.
Az akkor még József Attila Tudományegyetem Genetikai Tanszékén 1989-ben kezdődtek el a Drosophila kutatások, amikor Maróy Péter számos külföldi tanulmányutat követően tanszékvezetőként a tanszék élére állt. Maróy Péter kutatási témája a fejlődésgenetika egy fontos kérdésére összpontosult, nevezetesen a rovarok vedlésének hormonális szabályozását kutatta, annak genetikai hátterét próbálta részletesen feltárni. Maróy Péter a klasszikus genetikai módszereket kombinálta biokémiai módszerekkel mellyel képes volt a vedlési hormon, vagyis az ekdizon szintjének a mérésére. E hormon által szabályozott útvonal volt az első olyan kísérleti rendszer, amely során a szteroid hormonok genomra gyakorolt hatását tanulmányozni tudták. A tanszéken előállított klasszikus mutánsok segítségével a hormonszintézis útvonalának számos lépését sikerült kideríteni. Az előbbieken túl Maróy Péter munkásságához fűződik azon nukleáris receptornak, vagyis az ekdizon kötőhelyének az azonosítása, amelyet a Drosophila szöveteiből létrehozott sejttenyészetekben mutattak ki először.
Maróy Péter és munkatársai az ecetmuslica transzpozonok által indukált mutánsgyűjtemények előállításában is élen jártak. A Genetikai Tanszéken 1997-ben magyar és nemzetközi támogatás segítségével létrehozták a Maróy Péter vezette Szegedi Drosophila Törzsközpontot. Ebben az ecetmuslica gyűjteményben közel 8000 mutáns törzset tartottak fenn, többek között a módosított P-elemekkel előállított 485 deléciós vonalat és kérésre több mint 100000 törzset postáztak a világ minden tájára, egészen 2009-ig bezárólag.
Maróy Péter 2000-ben az MTA doktora címet szerzett, majd egyetemi tanárként hosszú éveken keresztül vezette a Szegedi Tudományegyetem Biológia Doktori iskoláját. Maróy Péter a kutatás mellett a klasszikus és molekuláris genetika oktatását is irányította. Egyetemi előadásaival, az általa szervezett gyakorlatokkal, tankönyvek írásával nagymértékben hozzájárult a szegedi genetikusok képzéséhez.