Kevés ereklyének van a világon kalandosabb története, mint a győri Szent László-hermának, és még kevesebbről mutatták ki természettudományos eszközökkel, hogy valóban a nevezett szent maradványa. A Szegedi Tudományegyetem és a Magyarságkutató Intézet kutatói 2023-ban megjelent tudományos közleményükben publikálták a genetikai elemzések eredményét. De mégis milyen vizsgálatok alapján tudja a tudomány megerősíteni az egyházi hagyományt? Erről szól ez az összefoglaló.
Szent László a középkori magyar történelem egyik legjelentősebb alakja volt, aki még életében Európa szerte legendássá vált, mint a keresztény uralkodói és lovagi eszmény egyszemélyi megtestesítője. Halála után száz évvel III. Béla király közbenjárására szentté avatták. Ekkor a Váradon eltemetett maradványaiból ereklyéket készítettek, melyek közül a legfontosabbat, a koponya ereklyét a nagyváradi templomban őrizték. Az 1406-ban bekövetkezett tűzvészben az eredeti ereklyetartó elpusztult, ám a koponya csodával határos módon sértetlenül megmenekült. Ezt követően, még Zsigmond király uralkodása alatt készítették el az új, ma is ismert Hermát (1. ábra). 1565-ben aztán János Zsigmond engedélyével a protestánsok feldúlták Erdélyt, az egyházmegyét és a szent csontokat szétszórták, így az ereklyét el kellett menekíteni. Először Gyulafehérvárra került, majd onnan 1600-ban Náprági Demeter püspök menekítette tovább Prágán, Pozsonyon és Veszprémen át Győrbe, ahol azóta is őrzik és nagy tisztelet övezi.
A 2010-es években zajlott egy nagyszabású természettudományos vizsgálatsorozat, melynek során antropológiai, radiológiai és szénizotópos elemzéseket végeztek az ereklyén és Kustár Ágnes a koponya alapján elkészítette a szent király tudományos arcrekonstrukcióját is. A vizsgálatok eredményei, a koponya antropológiai kora, a radiokarbon kormeghatározás egyaránt megfeleletek a Szent Lászlóról ismert adatoknak. Kristóf Lilla Alida, a természettudományos vizsgálatok vezetője és a Győri Egyházmegye 2022-ben kérte fel a Szegedi Tudományegyetem és a Magyarságkutató Intézet akkori közös archeogenetikai kutatócsoportját, hogy végezzék el az ereklye genetikai vizsgálatát.
1. ábra. A Herma és a benne őrzött koponya ereklye (fotók: Kis Luca).
Egy különleges, roncsolásmentes eljárással a koponyából kihúzott fogból sikerült DNS-t kinyerni, mely után a fogat sértetlenül visszahelyezték a koponya állkapcsába. A kinyert DNS olyan kiváló minőségűnek bizonyult, hogy egy ma élő egyén mintájával összeegyeztethető mélységű és részletességű elemzést lehetett elvégezni, ami nagy biztonságot adott az eredmények értékeléséhez és a pontos következtetések levonásához.
A mai mintákon elvégzett genetikai személyazonosítás során a kulcsot egy közeli hozzátartozótól (jellemzően szülőtől, vagy testvértől) származó genetikai adatok jelentik. Az egyező mintázatok közeli rokonságot jeleznek és elegendőek a személyazonosság megállapításához. Sajnos Szent László esetében ilyen közeli családtag DNS szekvenciái nem álltak rendelkezésre. Ami viszont igen, az III. Béla genom szekvenciája, akinek maradványait már több soron vizsgálták a kutatók. A nagy király adatainak segítségével két vonalon lehetett elindulni: az Y kromoszóma szekvenciáik összehasonlításával, valamint a pontos genealógiai távolságuk meghatározásával.
A III. Béla mintájában azonosított egyedi, az Árpád-házi férfiakra jellemző Y kromoszómás szekvencia mintázat segítségével a dinasztia minden egyenes ági férfi tagjának maradványai biztosan azonosíthatók. Vagyis aki a meghatározott mintázatot hordozza csakis Árpád-házi férfi lehet. Nos, Szent László Y kromoszóma mintázata pontosan megegyezett III. Béláéval.
A genealógiai vizsgálat már nem volt ennyire egyszerű, ugyanis a rokonsági fokok meghatározására használt módszereket modern minták összehasonlítására fejlesztették ki, és III. Béla DNS-e nem felelt meg, egy modern mintával szemben támasztható minőségi követelményeknek. Ráadásul Szent László és III. Béla a családfa alapján ötödfokú rokonai voltak egymásnak, amely távolság még modern minták esetén sem határozható meg egyszerűen. Így a kutatóknak először ki kellett fejleszteni a vizsgálat lefolytatásához a megfelelő bioinformatikai módszert. Végül sikerrel jártak, és bebizonyosodott, hogy a vizsgált minták valóban ötödfokú rokonai egymásnak, vagyis a családi kapcsolat is tökéletesen illeszkedett a személyazonosságokhoz.
Így a genetikai vizsgálat eredményei egyértelműen megerősítették, hogy a koponya valóban a szent királyhoz tartozik. Ez volt a világon az első olyan, szent ereklyén elvégzett genetikai vizsgálat, mely során az eredményeket össze lehetett vetni egy családtag adataival, így a kutatók nemcsak genetikai adatokat nyertek Szent Lászlóról, de a rokonsági vizsgálattal az Árpád-házi maradványok genealógiai rendjének meghatározásához is közelebb kerültek, ami nagyon fontos támpont a további királyok azonosításához.
Varga Gergely István
tudományos munkatárs
SZTE TTIK Genetikai Tanszék
Irodalom:
Karácson I.: Szent László király élete. A Győri Szent-László-társulat megbízásából a Szent király nyolcszázados halálának évfordulójára. Győr, 1895. http://mek.oszk.hu/11200/11210/11210.htm#5
László Gy.: Szent László győri ereklyetartó mellszobráról, in Uzsoki A. (ed.): Arrabona. A Győri Múzeum évkönyve. VII. Győr, 1965. 164. p.
Kristóf Lilla Alida, Lukácsi Zoltán, Patonay Lajos (eds): Szent Király, Lovagkirály. A Szent László-herma és koponyaereklye vizsgálatai. Győri Hittudományi Főiskola, Győr, 2017.
Nagy, P.L., Olasz, J., Neparáczki, E., Rouse, N., Kapuria, K., Cano, S., Chen, H., Di Cristofaro, J., Runfeldt, G., Ekomasova, N., et al., 2021. Determination of the phylogenetic origins of the ÁrpÁd Dynasty based on Y chromosome sequencing of Béla the Third. Eur. J. Hum. Genet. 29, 164e172.
Gergely I.B. Varga, Lilla Alida Kristóf, Kitti Maár, Luca Kis, Oszkár Schütz, Orsolya Váradi, Bence Kovács, Alexandra Gînguță, Balázs Tihanyi, Péter L. Nagy, Zoltán Maróti, Emil Nyerki, Tibor Török, Endre Neparáczki. The archaeogenomic validation of Saint Ladislaus’ relic provides insights into the Árpád dynasty’s genealogy, Journal of Genetics and Genomics, Volume 50, Issue 1, 2023, Pages 58-61, ISSN 1673-8527, https://doi.org/10.1016/j.jgg.2022.06.008.
Hírek
Gyászhír – 2026.04.23
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Prof. Dr. Maróy Péter, az SZTE TTIK Biológia Intézet Genetikai Tanszékének egykori tanszékvezető egyetemi tanára, emeritus professzora, kollégánk és tanárunk, 2026. április 23-án életének 80. évében elhunyt.